Lízing-e a „PPA”?
Hatályos Polgári törvénykönyvünk (2013. évi V. tv.) alkalmazása során a bírói gyakorlat következetes: a szerződéseket nem elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell megítélni. Azaz, a szerződés jogi minősítésén nem változtat, ha azt címében a felek a tartalmától eltérően, például villamosenergia adás-vételi szerződésnek nevezik, holott az valójában lízingszerződés.
A szerződéses szabadság polgári jogi alapelve szerint a felek (bizonyos korlátok között) ugyan szabadon határozzák meg a szerződés tartalmát, ugyanakkor az adójogviszonyt keletkeztető ügyletekben, így például a társaságok szerződéseire az adózás rendjéről szóló (2017. évi CL. törvény) is alkalmazandó. Az adózás rendjéről szóló törvény egyik alapelve a rendeltetésszerű joggyakorlás. Az 2. § szerint nem tekinthető rendeltetésszerű joggyakorlásnak, ha a jogügylet az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülésére irányul, mely esetben az adóhatóság jogosult a szerződést (át)minősíteni. A bírói joggyakorlat azt mutatja, hogy az adóhatóság az adójogi konzekvenciák levonása érdekében nem csak jogosult, de köteles is az adott jogügyletet, szerződést (át)minősíteni. Az adóhatóság eme tevékenységére célszerű figyelemmel lenni, mert a hosszú távú PPA szerződések elterjedésnek egyik fő mozgatórugója éppen a benne rejlő beruházás kedvező adójogi megítélése, és az abból adódó előnyök kihasználása.
Ma Magyarországon nincs olyan jogszabály, amely a hosszú távú PPA szerződések fogalmát és főbb jellemzőit meghatározná. Hogy a jogalkalmazók mit értenek a hosszabb távra megkötött PPA alatt sem egyértelmű: általában, egy hosszabb távú, 5-15 évre, vagy még hosszabb időszakra kötött energia-adásvételi megállapodást, amelyben a felek az energia vételárát, - kölcsönös előnyöket remélve - előre rögzítik, vagy valamely objektív tényező változásától teszik függővé (pl. tőzsdei árak). Az eladói oldalon közvetlenül az energiatermelő áll, vevői oldalon pedig olyan ipari felhasználó, aki az energiamixét hosszabb távon kívánja a piaci árhoz képest alacsonyabb áron, általában zöld energiával is biztosítani. A PPA-kat két fő csoportra lehet osztani: az egyik a vevő telephelyén (vagy egy közeli telephelyen) létesül és mint ilyen, nem veszi igénybe a közcélú hálózatot az energia vevőhöz történő eljuttatásához (on-site, vagy fizikai PPA). A másik típus esetén az energia a közcélú hálózaton jut el a vevőhöz, és a termelőegység a felhasználási helytől távol, akár másik országban létesül (off-site, vagy virtuális PPA).
A lízing a hatályos Ptk-ban.
A pénzügyi lízinget a Polgári törvénykönyv 6:409.§ - 6:415.§-ai szabályozzák. Pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (lízingtárgy) határozott időre történő használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles, ha
(a) a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve
(b) ha a használat időtartama ennél rövidebb, a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy
(c) a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét.
A Ptk. fenti rendelkezése egyértelműsíti, hogy a pénzügyi lízing során, eltérően az un. operatív lízingtől a lízingbevevő célja, hogy „gazdasági értelemben” a lízingtárgy tulajdonosává váljon, azaz arra szerezzen jogot, hogy a lízingtárgyat annak teljes gazdasági élettartama alatt használhassa, vagy arra, hogy a lízing futamidejének lejártakor a lízingtárgy tulajdonjogát megszerezhesse.
(Operatív lízing esetén tulajdonszerzésre nincs lehetőség. Az operatív lízing esetén az eszköz a lízingbeadó könyveiben szerepel, és az értékcsökkenést is a lízingbeadó számolja el. Pénzügyi lízing esetén, a lízing futamideje alatt az eszköz a lízingbe adó tulajdonát képezi, viszont a lízingbe vevő tartja nyilván a könyveiben. Az értékcsökkenést is a lízingbe vevő számolja el.)
A nyílt végű pénzügyi lízing szolgáltatásnak minősül, mert a szerződés nem rögzíti egyértelműen, hogy a futamidő végén a lízingbe vevő megszerzi-e a tulajdonjogot. A zártvégű pénzügyi lízingszerződésben az adásvételi ügylet a meghatározó. A szerződés opciós jogot nem tartalmaz: a lízing futamidejének végén lízingbe vevő mindenképpen tulajdonjogot szerez a lízingtárgy felett, így az ügylet adásvételként kezelendő.
A „gazdasági értelemben” vett tulajdon, a pénzügyi lízing fogalmában nem egy új tulajdoni forma, hanem a számvitelből ismert „gazdasági élettartam” polgári jogban történő megjelenése. Azt eredményezi, hogy a lízingbevevőnek nem kell adásvétel jogcímén megszereznie a lízingtárgyat, hanem elég, ha a lízingtárgy gazdasági élettatama korábban lejár, mint a lízingszerződés futamideje. Ha a lízingbevevő „elhasználja” a lízingtárgyat, akkor nincs szükség arra, hogy tulajdont szerezzen azon, az ügylet pénzügyi lízingszerződésnek minősül. Ugyancsak pénzügyi lízingről beszélünk, ha a lízingbevevő a lízingtárgyat a piaci érték alatt megszerezheti, például vételi jog, vagy valamely automatizmus által, a lízingszerződés időtartama alatt akkor is, ha annak gazdasági élettartama még nem járt le, vagy ha lízingtárgy piaci értéke a lízingszerződés futamideje alatt megtérül, vagyis a lízingdíjak összege eléri, vagy meghaladja a lízingtárgy piaci értékét.
Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy a Ptk. pénzügyi lízing fogalmi eleme a „használatba adás” is. A Ptk. 6:412. §-a alapján a lízingbevevő a szerződés megkötésétől, illetve a birtokbaadástól kezdődően szedi a dolog hasznait, viseli a lízingtárggyal járó terheket, költségeket és azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni. A PPA szerződés Ptk. szerinti pénzügyi lízing jellegének megállapításához tehát elengedhetetlen, hogy a lízingbe vevő birtokába kerüljön a lízingtárgy, annak használata során felmerülő terhek, költségek őt és nem az energia eladóját (termelőt) kell, hogy terheljék. A Ptk. pénzügyi lízing konstrukciójában ugyancsak a használót (birtokost) terheli továbbá az a kár, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni, vagyis e tekintetben úgy viselkedik, mint egy tulajdonos.
A fentiekből levonható az a következtetés, hogy egy PPA szerződés hasonlóságot mutat a Ptk. pénzügyi lízing feltételei közül bizonyos jellemzőkkel, hiszen a PPA szerződést általában a gazdasági élettartamra vagy ahhoz közeli időtartamra kötik, tulajdonszerzés esetén a maradványérték sem felel meg feltétlenül a piaci értéknek, és egy jó szerződés esetén a beruházás is megtérül.
Ugyanakkor, amennyiben a PPA szerződés szerinti termelő az erőművet olyan területen létesíti, amely felett használati joggal rendelkezik (pl. bérlet) és az erőmű birtokát, üzemeltetését, karbantartását nem adja át a vevőnek, illetve, ha a felmerülő, másra át nem hárítható károk megtérítésének kötelezettsége nem a vevőt terheli (pl. termeléskiesés), úgy kevéssé valószínű, hogy a kérdéses PPA szerződés a Ptk. szerinti pénzügyi lízing kategóriájába essen.
Lízing a Hpt. szerint
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) Hpt. 6. § (1) bekezdés 89. pontja szerint:
„Pénzügyi lízing: az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó a tulajdonában lévő ingatlant vagy ingó dolgot, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy a használatba adással a lízingbevevő a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot, b) a hasznok szedésére jogosulttá válik, c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is), d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését.”
A fenti feltételek konjunktívak, azaz amennyiben azok valamelyike nem áll fenn, akkor a Hpt. szerinti pénzügyi lízingtevékenységről nem beszélhetünk. A Hpt. és a Ptk. szerinti pénzügyi lízing fogalma eltér, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) állásfoglalása szerint „a Ptk. szerinti pénzügyi lízing jogintézménye és a Hpt. szerinti pénzügyi lízingtevékenység az általános-különös viszonyában áll egymással, s e reláció további jellemzője, hogy a Ptk. szerinti átfogóbb pénzügyi lízing kategóriába a Hpt. szerinti pénzügyi lízing beletartozhat, ugyanakkor a Hpt. szerinti pénzügyi lízing halmazába nem minden Ptk. szerinti pénzügyi lízingszerződés sorolható be.” Azaz, lehetnek olyan pénzügyi lízingszerződések, amelyek nem tartoznak a Hpt. hatálya alá, de megfelelnek a Ptk. rendelkezéseinek. A Hpt. célja, hogy a pénzügyi lízingszerződéseket a pénzügyi szolgáltatások engedélyezése szempontjából vizsgálja, és mint ilyennek meg kell felelnie az üzletszerűség követelményének. Üzletszerű, az „ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység”.
Nem szükséges kifejteni, hogy az üzletszerűség, de akár a hasznok szedése felmerülhet PPA szerződések esetén is. Mindazonáltal, egy ideális PPA szerződés esetén a használatba adás és a kárveszély viselése a villamosenergia vásárlójára történő terhelése nem jellemző.
Egyezően a Ptk. esetén kifejtettekkel, a használatba adást (vagyis birtokba adást, hasznosítási lehetőség biztosítását, üzemeltetés vevő részére történő átadását) és a kárveszély megosztását, vagy a kárveszély viselésének vevőre történő terhelését mindenképp célszerű a PPA szerződésben kerülni, mert ezek könnyen eredményezhetnek olyan értelmezést, amely a Hpt. szerinti pénzügyi lízing fogalmát kimeríti.
Lízing az IFRS 16 számviteli szabvány szerint.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 9/A §-a lehetőséget ad bizonyos vállalkozásoknak, hogy beszámolójukat IFRS-ek szerint állítsák össze. Az IFRS 16 lízing szabvány 2019. január1-én lépett hatályba, és kellően felrázta az ESCO tevékenységet végző vállalatokat. Rendelkezéseit tekintve azonban a PPA szerződések is érintettek lehetnek. Az új számviteli módszer értelmében a lízingbevevő (bizonyos korlátozott kivételekkel) köteles a mérlegében kimutatni a lízingügyletekből származó jogok és kötelmek vonatkozásában felmerülő eszközöket és kötelezettségeket (az operatív lízingszerződések korábbi, mérlegen kívüli megjelenítése gyakorlatilag megszűnt). Ennek eredményeként a beszámolóban megjelenő új eszközöknek és kötelezettségeknek jelentős hatása lehet a gazdálkodó pénzügyi kimutatásaira, teljesítmény mutatóira. Az új lízing standard értelmében minden lízingelt eszközt aktiválni kell a vállalat mérlegében.
Az IFRS 16 szerint lízingről akkor beszélünk, ha a szerződés egy azonosított eszköz használatának ellenőrzésére ad jogot egy bizonyos időtartamra, ellenérték fejében. Az IFRS 16 szabvány tartalmaz egy grafikus döntési segédletet, amely alkalmazásával bizonyos szerződéseket egyértelműen azonosítani lehet „lízing jellegük” szempontjából. Az alábbiakban nagyon leegyszerűsítve tárgyaljuk a PPA szerződések IFRS 16 szerinti megítélhetőségét, elsősorban a telephelyi PPA-k tekintetében.
A szerződés vizsgálatakor első lépésként szükséges meghatározni, hogy a szerződésünk tárgya egy azonosított eszköz -e. Azonosított eszköznek tekinthető például egy műszaki egységet megvalósító napelempark, vagy valamely szélerőműpark, vagy annak konkrétan meghatározott szélturbinái. Nincs szó azonosított eszközről, ha a termelőnek joga van az eszközt mással helyettesíteni, így például, ha a termelő több erőművel rendelkezik, és saját döntése alapján jogosult más-más erőművekből kielégíteni a vevő igényét.
Amennyiben az azonosított eszköz jelleg megállapítható, úgy második lépésként vizsgálni kell, hogy vajon a vevő lényegében a teljes gazdasági előnyt megszerzi-e az adott azonosított eszköz tekintetében, vagyis a megtermelt villamosenergia egészét, vagy pl. származási garanciákat, stb. a vevő közvetlenül, vagy közvetve megszerzi-e.
Ha a vevő lényegében a teljes gazdasági előnyt megszerzi, úgy harmadik lépésként vizsgálni kell, hogy a vevőnek, vagy a termelőnek van -e jogosultsága arra, hogy az „azonosított eszközt felett irányítást gyakoroljon” a használat teljes időtartama alatt a tekintetben, hogy azt hogyan és milyen célra használják. Az irányítási jogok a felhasználás során jelentkező releváns kérdésekben történő döntésre vonatkozhatnak, például, hogy mennyi áramot, mikor termeljen az eszköz, vagy hogy melyik eszköz termeljen, hol helyezkedjen el stb.
Vannak azonban un. előre meghatározott döntések, amelyek determinálják, hogy az azonosított eszköz használata és célja ne változhasson a teljes futamidő alatt. Ilyenkor nem állapítható meg a vevő irányítási joga az azonosított eszköz felett. Így például egy erőmű létesítés előtt a termelő és vevő megállapodnak bizonyos feltételekben és ezek a teljes futamidő alatt sem változnak. Például, egy naperőmű, vagy szélerőmű természetéből adódik, és ha megfelelően tervezik, akkor adottsággá válik, hogy akkor termel áramot, amikor süt a nap, vagy fúj a szél. Ha a felek a szerződésben abban állapodnak meg, hogy a vevő a teljes termelést átveszi, úgy előre determinált lesz az, hogy a futamidő alatt a vevő tulajdonképpen nem befolyásolhatja az átvétel mennyiségét, időtartamát. Abban az esetben azonban, ha a vevő, a fogyasztási igényét ad-hoc módosíthatja, meghatározhatja, hogy mikor van szüksége áramra, és mikor nincs, felmerülhet, hogy mégis jogosult az azonosított eszköz feletti döntés meghozatalára, (vagyis, hogy azt mikor és milyen célra használják) vagyis ilyenkor nem beszélhetünk előre determináltságról. Amennyiben a szerződés vizsgálatakor az derül ki, hogy az eszköz használata célja és módja ugyan előre meghatározott, de a szerződéskötéskor a vevő jogosultságot kapott az üzemeltetésre, vagy a karbantartásra, vagy ezek irányítására, illetve, ha a vevő tervezte a berendezést, vagy annak meghatározott részét úgy, hogy az alapján a vevő jogosult eldönteni, hogy hogyan, és milyen célra használja az eszközt, akkor nagy valószínűséggel megállapítható a vevő gyakorolja az eszköz feletti irányítási jogokat.
Abban az esetben tehát, ha szerződés tárgya egy azonosítható eszköz, pl. egy naperőmű, és naperőmű ugyan a vevő telephelyén létesül, de a vevő a tervezésben (lehetőleg a beszállítók, eszközök kiválasztásában, beszerzésében) nem vett részt, ugyanígy a naperőmű üzemeltetésében, karbantartásában sem vesz részt, valamint a megtermelt villamosenergia egészét átveszi, azaz nem jogosult a termelést-átvételt önállóan szabályozni, úgy nagy valószínűséggel az ügylet nem tartalmaz IFRS 16 szerinti lízinget.
Tapasztalatunk szerint az IFRS 16 szerződésekre történő értelmezése és alkalmazása nem csupán a vállalat pénzügyesének feladata, a szerződések megkötése, vagy a megkötött szerződések elemzése jogász szakember bevonását is igényli. Mivel a telephelyi PPA szerződések – jogszabályi fogalom híján - mind egyediek ezért minden egyes szerződést önállóan célszerű megvizsgálni, és dönteni annak tényleges tartalmáról, függetlenül attól, hogy hogyan nevezték el a szerződést kötő felek..
(A fenti információk nem helyettesítik a személyes jogi tanácsadást, továbbá nem szolgálhatnak jogi tanácsadás alapjául.)
Felhasznált irodalom:
Legfelsőbb Bíróság, Kúria, BH 2000/550. szám alatt közzétett eseti döntés.
Vékás-Gárdos: Kommentár a Polgári törvénykönyvhöz 2014. – 204. old.
https://alk.mnb.hu/data/cms2429376/Penzugyi_lizing_jogi_megitelese.pdf
https://www2.deloitte.com/hu/hu/pages/audit/articles/ifrs-16.html
https://www.ey.com/en_gl/technical/ifrs-technical-resources/energy-transition-lease-considerations-for-power-purchase-agreements
Dr. Czél István LL.M. ügyvéd
Hatályos Polgári törvénykönyvünk (2013. évi V. tv.) alkalmazása során a bírói gyakorlat következetes: a szerződéseket nem elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell megítélni. Azaz, a szerződés jogi minősítésén nem változtat, ha azt címében a felek a tartalmától eltérően, például villamosenergia adás-vételi szerződésnek nevezik, holott az valójában lízingszerződés.
A szerződéses szabadság polgári jogi alapelve szerint a felek (bizonyos korlátok között) ugyan szabadon határozzák meg a szerződés tartalmát, ugyanakkor az adójogviszonyt keletkeztető ügyletekben, így például a társaságok szerződéseire az adózás rendjéről szóló (2017. évi CL. törvény) is alkalmazandó. Az adózás rendjéről szóló törvény egyik alapelve a rendeltetésszerű joggyakorlás. Az 2. § szerint nem tekinthető rendeltetésszerű joggyakorlásnak, ha a jogügylet az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülésére irányul, mely esetben az adóhatóság jogosult a szerződést (át)minősíteni. A bírói joggyakorlat azt mutatja, hogy az adóhatóság az adójogi konzekvenciák levonása érdekében nem csak jogosult, de köteles is az adott jogügyletet, szerződést (át)minősíteni. Az adóhatóság eme tevékenységére célszerű figyelemmel lenni, mert a hosszú távú PPA szerződések elterjedésnek egyik fő mozgatórugója éppen a benne rejlő beruházás kedvező adójogi megítélése, és az abból adódó előnyök kihasználása.
Ma Magyarországon nincs olyan jogszabály, amely a hosszú távú PPA szerződések fogalmát és főbb jellemzőit meghatározná. Hogy a jogalkalmazók mit értenek a hosszabb távra megkötött PPA alatt sem egyértelmű: általában, egy hosszabb távú, 5-15 évre, vagy még hosszabb időszakra kötött energia-adásvételi megállapodást, amelyben a felek az energia vételárát, - kölcsönös előnyöket remélve - előre rögzítik, vagy valamely objektív tényező változásától teszik függővé (pl. tőzsdei árak). Az eladói oldalon közvetlenül az energiatermelő áll, vevői oldalon pedig olyan ipari felhasználó, aki az energiamixét hosszabb távon kívánja a piaci árhoz képest alacsonyabb áron, általában zöld energiával is biztosítani. A PPA-kat két fő csoportra lehet osztani: az egyik a vevő telephelyén (vagy egy közeli telephelyen) létesül és mint ilyen, nem veszi igénybe a közcélú hálózatot az energia vevőhöz történő eljuttatásához (on-site, vagy fizikai PPA). A másik típus esetén az energia a közcélú hálózaton jut el a vevőhöz, és a termelőegység a felhasználási helytől távol, akár másik országban létesül (off-site, vagy virtuális PPA).
A lízing a hatályos Ptk-ban.
A pénzügyi lízinget a Polgári törvénykönyv 6:409.§ - 6:415.§-ai szabályozzák. Pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (lízingtárgy) határozott időre történő használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles, ha
(a) a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve
(b) ha a használat időtartama ennél rövidebb, a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy
(c) a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét.
A Ptk. fenti rendelkezése egyértelműsíti, hogy a pénzügyi lízing során, eltérően az un. operatív lízingtől a lízingbevevő célja, hogy „gazdasági értelemben” a lízingtárgy tulajdonosává váljon, azaz arra szerezzen jogot, hogy a lízingtárgyat annak teljes gazdasági élettartama alatt használhassa, vagy arra, hogy a lízing futamidejének lejártakor a lízingtárgy tulajdonjogát megszerezhesse.
(Operatív lízing esetén tulajdonszerzésre nincs lehetőség. Az operatív lízing esetén az eszköz a lízingbeadó könyveiben szerepel, és az értékcsökkenést is a lízingbeadó számolja el. Pénzügyi lízing esetén, a lízing futamideje alatt az eszköz a lízingbe adó tulajdonát képezi, viszont a lízingbe vevő tartja nyilván a könyveiben. Az értékcsökkenést is a lízingbe vevő számolja el.)
A nyílt végű pénzügyi lízing szolgáltatásnak minősül, mert a szerződés nem rögzíti egyértelműen, hogy a futamidő végén a lízingbe vevő megszerzi-e a tulajdonjogot. A zártvégű pénzügyi lízingszerződésben az adásvételi ügylet a meghatározó. A szerződés opciós jogot nem tartalmaz: a lízing futamidejének végén lízingbe vevő mindenképpen tulajdonjogot szerez a lízingtárgy felett, így az ügylet adásvételként kezelendő.
A „gazdasági értelemben” vett tulajdon, a pénzügyi lízing fogalmában nem egy új tulajdoni forma, hanem a számvitelből ismert „gazdasági élettartam” polgári jogban történő megjelenése. Azt eredményezi, hogy a lízingbevevőnek nem kell adásvétel jogcímén megszereznie a lízingtárgyat, hanem elég, ha a lízingtárgy gazdasági élettatama korábban lejár, mint a lízingszerződés futamideje. Ha a lízingbevevő „elhasználja” a lízingtárgyat, akkor nincs szükség arra, hogy tulajdont szerezzen azon, az ügylet pénzügyi lízingszerződésnek minősül. Ugyancsak pénzügyi lízingről beszélünk, ha a lízingbevevő a lízingtárgyat a piaci érték alatt megszerezheti, például vételi jog, vagy valamely automatizmus által, a lízingszerződés időtartama alatt akkor is, ha annak gazdasági élettartama még nem járt le, vagy ha lízingtárgy piaci értéke a lízingszerződés futamideje alatt megtérül, vagyis a lízingdíjak összege eléri, vagy meghaladja a lízingtárgy piaci értékét.
Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy a Ptk. pénzügyi lízing fogalmi eleme a „használatba adás” is. A Ptk. 6:412. §-a alapján a lízingbevevő a szerződés megkötésétől, illetve a birtokbaadástól kezdődően szedi a dolog hasznait, viseli a lízingtárggyal járó terheket, költségeket és azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni. A PPA szerződés Ptk. szerinti pénzügyi lízing jellegének megállapításához tehát elengedhetetlen, hogy a lízingbe vevő birtokába kerüljön a lízingtárgy, annak használata során felmerülő terhek, költségek őt és nem az energia eladóját (termelőt) kell, hogy terheljék. A Ptk. pénzügyi lízing konstrukciójában ugyancsak a használót (birtokost) terheli továbbá az a kár, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni, vagyis e tekintetben úgy viselkedik, mint egy tulajdonos.
A fentiekből levonható az a következtetés, hogy egy PPA szerződés hasonlóságot mutat a Ptk. pénzügyi lízing feltételei közül bizonyos jellemzőkkel, hiszen a PPA szerződést általában a gazdasági élettartamra vagy ahhoz közeli időtartamra kötik, tulajdonszerzés esetén a maradványérték sem felel meg feltétlenül a piaci értéknek, és egy jó szerződés esetén a beruházás is megtérül.
Ugyanakkor, amennyiben a PPA szerződés szerinti termelő az erőművet olyan területen létesíti, amely felett használati joggal rendelkezik (pl. bérlet) és az erőmű birtokát, üzemeltetését, karbantartását nem adja át a vevőnek, illetve, ha a felmerülő, másra át nem hárítható károk megtérítésének kötelezettsége nem a vevőt terheli (pl. termeléskiesés), úgy kevéssé valószínű, hogy a kérdéses PPA szerződés a Ptk. szerinti pénzügyi lízing kategóriájába essen.
Lízing a Hpt. szerint
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) Hpt. 6. § (1) bekezdés 89. pontja szerint:
„Pénzügyi lízing: az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó a tulajdonában lévő ingatlant vagy ingó dolgot, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy a használatba adással a lízingbevevő a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot, b) a hasznok szedésére jogosulttá válik, c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is), d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését.”
A fenti feltételek konjunktívak, azaz amennyiben azok valamelyike nem áll fenn, akkor a Hpt. szerinti pénzügyi lízingtevékenységről nem beszélhetünk. A Hpt. és a Ptk. szerinti pénzügyi lízing fogalma eltér, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) állásfoglalása szerint „a Ptk. szerinti pénzügyi lízing jogintézménye és a Hpt. szerinti pénzügyi lízingtevékenység az általános-különös viszonyában áll egymással, s e reláció további jellemzője, hogy a Ptk. szerinti átfogóbb pénzügyi lízing kategóriába a Hpt. szerinti pénzügyi lízing beletartozhat, ugyanakkor a Hpt. szerinti pénzügyi lízing halmazába nem minden Ptk. szerinti pénzügyi lízingszerződés sorolható be.” Azaz, lehetnek olyan pénzügyi lízingszerződések, amelyek nem tartoznak a Hpt. hatálya alá, de megfelelnek a Ptk. rendelkezéseinek. A Hpt. célja, hogy a pénzügyi lízingszerződéseket a pénzügyi szolgáltatások engedélyezése szempontjából vizsgálja, és mint ilyennek meg kell felelnie az üzletszerűség követelményének. Üzletszerű, az „ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység”.
Nem szükséges kifejteni, hogy az üzletszerűség, de akár a hasznok szedése felmerülhet PPA szerződések esetén is. Mindazonáltal, egy ideális PPA szerződés esetén a használatba adás és a kárveszély viselése a villamosenergia vásárlójára történő terhelése nem jellemző.
Egyezően a Ptk. esetén kifejtettekkel, a használatba adást (vagyis birtokba adást, hasznosítási lehetőség biztosítását, üzemeltetés vevő részére történő átadását) és a kárveszély megosztását, vagy a kárveszély viselésének vevőre történő terhelését mindenképp célszerű a PPA szerződésben kerülni, mert ezek könnyen eredményezhetnek olyan értelmezést, amely a Hpt. szerinti pénzügyi lízing fogalmát kimeríti.
Lízing az IFRS 16 számviteli szabvány szerint.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 9/A §-a lehetőséget ad bizonyos vállalkozásoknak, hogy beszámolójukat IFRS-ek szerint állítsák össze. Az IFRS 16 lízing szabvány 2019. január1-én lépett hatályba, és kellően felrázta az ESCO tevékenységet végző vállalatokat. Rendelkezéseit tekintve azonban a PPA szerződések is érintettek lehetnek. Az új számviteli módszer értelmében a lízingbevevő (bizonyos korlátozott kivételekkel) köteles a mérlegében kimutatni a lízingügyletekből származó jogok és kötelmek vonatkozásában felmerülő eszközöket és kötelezettségeket (az operatív lízingszerződések korábbi, mérlegen kívüli megjelenítése gyakorlatilag megszűnt). Ennek eredményeként a beszámolóban megjelenő új eszközöknek és kötelezettségeknek jelentős hatása lehet a gazdálkodó pénzügyi kimutatásaira, teljesítmény mutatóira. Az új lízing standard értelmében minden lízingelt eszközt aktiválni kell a vállalat mérlegében.
Az IFRS 16 szerint lízingről akkor beszélünk, ha a szerződés egy azonosított eszköz használatának ellenőrzésére ad jogot egy bizonyos időtartamra, ellenérték fejében. Az IFRS 16 szabvány tartalmaz egy grafikus döntési segédletet, amely alkalmazásával bizonyos szerződéseket egyértelműen azonosítani lehet „lízing jellegük” szempontjából. Az alábbiakban nagyon leegyszerűsítve tárgyaljuk a PPA szerződések IFRS 16 szerinti megítélhetőségét, elsősorban a telephelyi PPA-k tekintetében.
A szerződés vizsgálatakor első lépésként szükséges meghatározni, hogy a szerződésünk tárgya egy azonosított eszköz -e. Azonosított eszköznek tekinthető például egy műszaki egységet megvalósító napelempark, vagy valamely szélerőműpark, vagy annak konkrétan meghatározott szélturbinái. Nincs szó azonosított eszközről, ha a termelőnek joga van az eszközt mással helyettesíteni, így például, ha a termelő több erőművel rendelkezik, és saját döntése alapján jogosult más-más erőművekből kielégíteni a vevő igényét.
Amennyiben az azonosított eszköz jelleg megállapítható, úgy második lépésként vizsgálni kell, hogy vajon a vevő lényegében a teljes gazdasági előnyt megszerzi-e az adott azonosított eszköz tekintetében, vagyis a megtermelt villamosenergia egészét, vagy pl. származási garanciákat, stb. a vevő közvetlenül, vagy közvetve megszerzi-e.
Ha a vevő lényegében a teljes gazdasági előnyt megszerzi, úgy harmadik lépésként vizsgálni kell, hogy a vevőnek, vagy a termelőnek van -e jogosultsága arra, hogy az „azonosított eszközt felett irányítást gyakoroljon” a használat teljes időtartama alatt a tekintetben, hogy azt hogyan és milyen célra használják. Az irányítási jogok a felhasználás során jelentkező releváns kérdésekben történő döntésre vonatkozhatnak, például, hogy mennyi áramot, mikor termeljen az eszköz, vagy hogy melyik eszköz termeljen, hol helyezkedjen el stb.
Vannak azonban un. előre meghatározott döntések, amelyek determinálják, hogy az azonosított eszköz használata és célja ne változhasson a teljes futamidő alatt. Ilyenkor nem állapítható meg a vevő irányítási joga az azonosított eszköz felett. Így például egy erőmű létesítés előtt a termelő és vevő megállapodnak bizonyos feltételekben és ezek a teljes futamidő alatt sem változnak. Például, egy naperőmű, vagy szélerőmű természetéből adódik, és ha megfelelően tervezik, akkor adottsággá válik, hogy akkor termel áramot, amikor süt a nap, vagy fúj a szél. Ha a felek a szerződésben abban állapodnak meg, hogy a vevő a teljes termelést átveszi, úgy előre determinált lesz az, hogy a futamidő alatt a vevő tulajdonképpen nem befolyásolhatja az átvétel mennyiségét, időtartamát. Abban az esetben azonban, ha a vevő, a fogyasztási igényét ad-hoc módosíthatja, meghatározhatja, hogy mikor van szüksége áramra, és mikor nincs, felmerülhet, hogy mégis jogosult az azonosított eszköz feletti döntés meghozatalára, (vagyis, hogy azt mikor és milyen célra használják) vagyis ilyenkor nem beszélhetünk előre determináltságról. Amennyiben a szerződés vizsgálatakor az derül ki, hogy az eszköz használata célja és módja ugyan előre meghatározott, de a szerződéskötéskor a vevő jogosultságot kapott az üzemeltetésre, vagy a karbantartásra, vagy ezek irányítására, illetve, ha a vevő tervezte a berendezést, vagy annak meghatározott részét úgy, hogy az alapján a vevő jogosult eldönteni, hogy hogyan, és milyen célra használja az eszközt, akkor nagy valószínűséggel megállapítható a vevő gyakorolja az eszköz feletti irányítási jogokat.
Abban az esetben tehát, ha szerződés tárgya egy azonosítható eszköz, pl. egy naperőmű, és naperőmű ugyan a vevő telephelyén létesül, de a vevő a tervezésben (lehetőleg a beszállítók, eszközök kiválasztásában, beszerzésében) nem vett részt, ugyanígy a naperőmű üzemeltetésében, karbantartásában sem vesz részt, valamint a megtermelt villamosenergia egészét átveszi, azaz nem jogosult a termelést-átvételt önállóan szabályozni, úgy nagy valószínűséggel az ügylet nem tartalmaz IFRS 16 szerinti lízinget.
Tapasztalatunk szerint az IFRS 16 szerződésekre történő értelmezése és alkalmazása nem csupán a vállalat pénzügyesének feladata, a szerződések megkötése, vagy a megkötött szerződések elemzése jogász szakember bevonását is igényli. Mivel a telephelyi PPA szerződések – jogszabályi fogalom híján - mind egyediek ezért minden egyes szerződést önállóan célszerű megvizsgálni, és dönteni annak tényleges tartalmáról, függetlenül attól, hogy hogyan nevezték el a szerződést kötő felek..
(A fenti információk nem helyettesítik a személyes jogi tanácsadást, továbbá nem szolgálhatnak jogi tanácsadás alapjául.)
Felhasznált irodalom:
Legfelsőbb Bíróság, Kúria, BH 2000/550. szám alatt közzétett eseti döntés.
Vékás-Gárdos: Kommentár a Polgári törvénykönyvhöz 2014. – 204. old.
https://alk.mnb.hu/data/cms2429376/Penzugyi_lizing_jogi_megitelese.pdf
https://www2.deloitte.com/hu/hu/pages/audit/articles/ifrs-16.html
https://www.ey.com/en_gl/technical/ifrs-technical-resources/energy-transition-lease-considerations-for-power-purchase-agreements
Dr. Czél István LL.M. ügyvéd